Suprise Angels [Second WINGS]

Beköltözésem óta a napok elteltével egyre furcsább és furcsább minden. Mintha mindenki megkergült volna vagy mágia hatása alatt lenne körülöttem. 

Az első már a dormban töltött napomon korán keltem, nagyjából hajnali öt felé, hogy nyugodtan elmehessek zuhanyozni és felkészülni a rám váró sorsra. Ez mind szép és jó volt, addig, míg észre nem vettem, hogy valaki figyel hátulról, miközben a zuhany alatt állok.

-Kit üdvözölhetek? - kérdeztem magam mögé.
-Én csak Élvezem a látványt. - játszadozott nevével.
-SooYoung, hogy-hogy ilyen korán? Felvertelek volna? - érdeklődtem.
-Um.- rázta fejét. -Csupán nem tudtam aludni, így gondoltam őrjáratra indulok.
-Ah, értem. Nos akkor jó felderítést, de ha nem bánod szeretnék nyugodt körülmények közt, egyedül zuhanyozni. - jeleztem felé illetéktelenségét. Néhány másodperc elteltével kiment, de még az is sok volt. A legszebb ebben az, hogy miután elmeséltem ezt Seunggienak a válasz az volt, hogy itt ez a normális. Most komolyan? Szóval ha úgy tartja kedvem bármelyik csapattársamhoz gond nélkül bemehetek, akár zuhanyzás közben is és végignézhetem a tevékenységét? Nem mondom, hogy nem lenne olyan, akinél szívesen élnék ezzel a kiváltsággal, de ez akkor is abszurd.
-Seungwan-ah, nem mondhatod komolyan, hogy ez így fog történni, amikor csak kedve tartja. - nyavalyogtam egyetlenemnek, elzárkózva a többiektől.
-Sajnálom Simeon, de Joy ilyen. Meg lehet szokni. Bár, hogy őszinte legyek nem mindenkivel szokta ezt csinálni, csak elvétve egyikünkkel-másikunkkal. Ha jól emlékszem Yerim-el, ha egyszer történt ilyen. Velünk is jobban csak a debüt időszakában, de olykor előfordul még most is. - mesélte.
-Yerim... - kalandoztam el.
-Mi? - kérdezett rá merengésem tárgyára mire hirtelen magamhoz eszméltem.
-S-semmi. Ez titeket egyáltalán nem zavar? - kérdeztem rá végül.
-Az elején zavart, de hozzászoktunk. Te is megfogod szokni. - nyugtatott.
-Teljességgel kizárt. SooYoungot meg kell nevelni. Meglátjuk mennyire ízlik neki, ha a saját játékát fordítom ellene. - határoztam el magam az úgynevezett bosszú mellett. Azzal megkezdődött az ellen hadjárat az összes tag érdekeiért. A napok csendben teltek-múltak, ébredés után minden nap Joyt köszönthettem elsőként, mígnem belekezdtem tervembe. Reggel volt, a tagok épp nagyban készülődtek mikor berontottam Joy és Yerim közös lakrészére és magamhoz rántottam az öltözéssel foglalatoskodó dívát.
-Szia enJoy-ah, csak jöttem körülnézni. - viccelődtem szorongatva az illetettet, ki elsőre nem tudott hova tenni. A tervem jó volt, szóhoz sem jutott és ez még csak az első lépes volt, azonban.. volt egy kis baj. Miközben a végrehajtást sikeresen véghez vittem eltekintettem egy dologtól, ami fontos. Befelé menet elvánszorogtam egy baba mellett, kinek cselekedetem után szemei fájdalommal teltek meg. Sajnáltam, őszintén. Sohasem állt szándékomban megbántani ezt a kis édest, de valamiért megismerkedésünk óta szinte nap, mint nap sikerül. Tiszta szívemből oda mentem volna megölelni, de nem tehettem. Tartanom kellett magamat a tervhez. Egyébként is, ezt a dolgot meg kell szüntetni. Ki kell, hogy szeressen belőlem. Tudatában ennek, sincs szívem közölni vele e tényt.
Az elkövetkezendő napokban folytattam bosszú hadjáratom Joy ellen, ki kezdte megérteni a leckét. Közben elkezdődtek a próbák is. A Red Velvet koreográfiái nem könnyűek, ráadásul nem kicsit gyorsak is. Aggodalmaim azonban elhalványultak, miközben a próbát tapasztaltam. Úgy tűnt mégiscsak képes vagyok követni társaimat, ami boldogsággal és sikerérzettel töltött el. A comeback számoknak akkor még csak demo változata volt, de a mozgáselemeket vagy százszor átvettük biztos számok nélkül is. Végtére is bele kellett szoknom a mindennapjaikba és a stílusukba. Az idő teltével kezdtem egyre inkább azt érezni, hogy elfogadnak. Együtt hülyültünk, ettünk, játszottunk, sétáltunk. Egészen baráti viszony alakult ki köztünk, ami a munkában is meglátszott. Hisz ha egy csapat összeszokott, sokkal jobban tud dolgozni is. Azonban SooYoung szívatása nem maradt nyomtalanul. Igaz, hogy a lány elkezdett leállni kukkolási hóbortjával, de az ezt elérő út jóvoltából, más kellemetlenség származott. Örömködve tapasztaltam, mikor egy reggel végre nem vele kellett elsőként találkoznom, vagy legalábbis nem olyan helyzetben. Higgadt léptekkel vettem utam szobám felé, amiben egyedül voltam, mivel Irenenek fontos elintézni való híján máshol volt dolga azidőtájt. Az ajtóban állva szemléltem végig szobánk, amikor is egy alacsony lény karolta át derekam és nyomódott hozzám apró testével.
-Yeri, mit..?! - értetlenkedtem. Megszólítottam szótlanul kezdte el lehúzni rólam a zuhanyzás után magamra vett törülközőt.
-Yerim, yerim, mit művelsz? - fogtam le kezét. Csendben szorongatta textilem, majd sértetten felszólalt.
-"Én csak jöttem körülnézni." - ismételte meg azt a bizonyos mondatot. Komolyan megsértődött. Egyem meg, olyan édes, amikor féltékeny.
-Ugye annak tudatában vagy, hogy azzal én SooYoung-aht akartam megnevelni, hogy ne leskelődjön mások után. - fordultam szembe vele közel hajolva hozzá, elengedve a testem takaró lepelt. -De amúgy látom most te kezdtél rá. - böktem meg gyengéden melle területének benső részén. A védekezés esélytelen volt. Alsóneműben látott lényem túl sok volt neki és nem kicsit váratlan. A rám akaszkodott kis vakarcs énje lefagyott, én pedig ennek jóvoltából magamra kapva egy lenge ujjatlant és egy szűk bőrgatyát, hagytam magára a helységben a cuki kis megszállottam.
-Seunggiee.. - indultam barátném keresésre.