Suprise Angels [Fourth WINGS]

Az a bizonyos műsor, amiről Amber Unnival értekeztem, egészen közelinek bizonyult. Az információ szerzésem enyhén lemaradt, mint kiderült. Ugyanis végig abban a hitben éltem, hogy még van egy hetem felkészülni. A helyzet az, hogy kaptam kemény egy napot, se. Az SM Entertainment legújabb szórakoztató műsora, az alatta futó Idol csapatokkal még ma este kezdetét vette, akár akartam, akár nem. Persze nagy öröm, hogy debütálásom után egy hónappal már be is mutatkozhatok a közönségnek egy programban, mint teljes értékű tag, de a forgatás előtt erős kételyeim támadtak afelől, hogy ez egy jó ötlet lenne. Seunggie minden erejét bevetette, hogy nyugalomra bírjon több-kevesebb sikerrel. S ha a műsor feszültsége ne lett volna elég az idegeimnek, a két értem versengő lány is fokozta annak lehetőségét, hogy még a kamerák beindítása előtt megőrülök. Ha ilyen egy Idol élete, inkább visszamegyek még egy pár évre gyakornoknak. A kezdést jelző csengő lassacskán már megkönnyebbülésként hatott frusztrált lelkemre, mivel addig se kellett a többiekre koncentrálnom. Habár magát a showt a kiadó rendezte, a csapatok mivoltát nem fedte fel az utolsó percig és tekintve, hogy nem egy kiváló csoport fut alatta igazán izgalmas volt kivárni kiket is üdvözülhetünk majd magunk mellett. Természetesen, az f(x) nem okozott számunkra meglepetést, mivel Amber lelőtte a slussz poént, na de a két másik csapat. Ahogy megjelentek majdnem összeestem idegességemben.

-Hölgyeim és uraim! Íme a játékosaink. Női oldalról a Red Velvet, illetve az f(x), a férfi sarokban pedig a SuperJunior és az EXO. Jó szórakozást minden kedves nézőnek és természetesen, nektek is! - kommentált boldogan a mi drága, jó ChangMinnünk. Mivel az eheti MC-k a TVXQ duo, akik nagy tiszteletnek örvendhetnek részemről. A három csapat, akikkel sohasem akartam egyszerre egy légtérben tartózkodni. Sőt, lassan kezd négyre növekedni ez a szám. Miért pont engem büntet az isten? Próbálok jó gyerek lenni, erre folyton ostoroz. Mit akar tőlem? A mai napi játékok kisorsolásáig kaptunk egy kis időt beszélgetésre, ami most nem is jött olyan rosszul tekintve az állapotomat.

-S, mi van veled? Úgy remegsz, mintha az áram rázna. - kémlelt furán barátném.

-Velem? Semmi extra. Jól vagyok, csak fázom. Tudod, hogy megy ez.. - nevettem fel kínomban. Majd egy lökés zökkentett ki a tettetett jólétemből.

-Bocsáss meg. - segített fel JoonMyun.

-Semmi gond. - mosolyogtam rá.

-Vicces, hogy egy ilyen műsor hozott újra össze, nem? - kacagott kedvesen.

-Na most ez megint mi? - trollkodott bele Wendy a kicsit mangába illő pillanatba.

-Seung... - de mondatom befejezni már nem tudtam, ugyanis megérkeztek a feladatok és a műsor kezdetét vette, de előtte a két jómadár úgy gondolta még belekontárkodik egy kicsit az intim szféránkba.

-Miről ment a susmus? - férkőzött közénk Chang.

-Abszolúte semmiről. Ésss... mi lesz a játék? - tereltem.

-JinShin, azonnali választ kérek! - erősködött SeungWan, ignorálva a kamerákat.

-Nocsak, csak nem valami viszályba sétáltunk? - próbálkozott pofátlanul az énekes.

-Chang Oppa, tudom hol laksz! - figyelmeztettem.

-Oké, nyugalom. - vidámkodott.

-Ugyan Seunggie! - súgtam oda, miután az MC arrébb lépkedett, de Wendy hajthatatlan volt. 

Az első feladat az volt, hogy két-két szakaszra osszuk magunkat, majd egy Paper Kiss Game következett. A lényeg a lányok vs. fiúk, így esély se volt arra, hogy vegyes csapat alakuljon ki köztünk, ami nem is akkora baj. Végül a lányok két, a fiúk négy csapatot alkottak, ugyanis túl sok volt a résztvevő a két csapathoz. Csapatom két maknaeja szomorúságára egyikükkel sem kerültem egy helyre, de ez mégsem okozott teljes megnyugvást, tekintve, hogy a bal oldalamon álló ember egy láma volt, ami nem kicsit ejtett zavarba. A sort a piros leader nyitotta, majd a láma, jómagam, a jégkirálynő és a záró ember a kanadai királynőm. A másik line ebből kifolyólag a mi drága dance machinünkből, az f(napsugárból), a derűnkből, a gyönyörű kínai szuper nőből és az édes maknaenkből tevődött össze. Mit ne mondjak érdekes szenvedés vette kezdetét ott és akkor. Azt meg már ne is említsük mikor leesett a papír pont köztem és Amber közt. A sokkom után még képes volt az arcomba vigyorogni. Ezt mégis mire véljem? Úgy kifogok kapni... 

A mi játékunkkal ellentétben a fiúké sokkalta összeszedetlenebbre sikerült, de mindazonáltal ezerszer érdekesebb volt. A négy részleg közül három gond nélkül elidőzött, de az az egy... Maga volt a pokol. Tudom, ezzel mindannyiunk közül, csak néhányan vagyunk tisztában és jobb is, ha ez így marad, de ez kínzás volt még nekem is. Ki állította össze ezeket a részlegeket? Állítsák már le végre! S ha ez nem elég idegőrlő számomra, még ott volt az én kékségem is, aki még mindig nem volt hajlandó beszélni velem. Végül az első forduló végeztével a nagy hangzavarban közöltem vele.

-A gyakornok időszakom alatt JoonMyun Oppa rám hajtott. - mondtam enyhén hangosabban, mint kellett volna, mire mindenki rám szegezte tekintetét. Pontosabban ránk.

-Ez igaz? - léptek közelebb az MC-k. Suho először rám nézett, majd választ adott.

-Teljes mértékben. - igazolta. Csapattársaim és szinte mindenki más is csekély egyénen kívül meglepett fejjel szemlélte tovább beszédét. -Mióta először megláttam belé voltam zúgva. Időközben jó barátok lettünk és mit adott isten megkértem, hogy járjon velem. - küldött felém egy meleg mosolyt.

-És? - kíváncsiskodtak a mikrofonnal rendelkezők.

-Édes volt, kedves és mindig számíthattam rá, főképp miután Seunggie alig ért rá, így egyedül maradtam. Azonban.. visszautasítottam. - tudtam le a nagy sztorit.

-Miért? - faggattak tovább.

-Már volt barátja. Tulajdonképpen sejtettem, csak nem tudtam harc nélkül elengedni. - folytatta Su Oppa a visszaemlékezést. Fájt a szívem érte, de nem tudtam mit tenni. Nem akartam ország-világ előtt megbeszélni vele a történteket. Akkoriban sokat voltam vele és valóban közel álltunk, de Ryeowook mellett köteleztem el magam. Azóta is röstellem, hogy össze kellett törnöm a szívét, de eddig nem volt merszem bocsánatot kérni. Úgy hittem utál engem, de amikor megláttam a felfelé görbülő ajkait, ahogy rám nézett újra azt éreztem, amit régen. Elmondani is nehéz, milyen szorító érzés volt a mellkasomban, mert meg kellett várnom a műsor végét, hogy beszélhessek vele. A forgatás végeztével villámgyorsan suhantam oda a leaderhez.

-Oppa, beszélhetnénk? - néztem bűnbánón.

-Nos.. - hezitált.

-Kérlek! - alázkodtam meg.

-Rendben. - sétáltunk el a folyosó egy eldugottabb részére.

-Joon Oppa, én annyira sajnálom. Ezt azóta el akarom mondani, mióta szerelmet vallottál nekem. Mindig is nagyon kedveltelek, de nem mondhattam igent. Féltem, hogy megutáltál, így sosem kerestelek, de most mikor láttam milyen felhőtlenül viszonyulsz hozzám, megörültem. Meg tudsz nekem bocsájtani? - tekintetem a padlót pásztázta monológom végére.

-Én secperc alatt képes vagyok megbocsájtani neked, de te magad is tudod, hogy akitől bocsánatot kell kérned, az nem én vagyok. - utalgatott.

-Ugye, tudod, hogy utállak? - fáradtam bele.

-Tudom, én pedig így szeretlek. - ölelt magához.