Suprise Angels [Fifth WINGS]

-A választottam SooYoung. - jelentettem ki immár a dorm nappalijában a kanapén helyet foglaló csapatom tagjainak.
-Oké, akkor azt hiszem, most már mehetünk is aludni végre. - pattant fel Irene. Ő is éppen annyira unta ezt a dolgot, ahogyan én. Szép lassan mindenki bevándorolt szobájába engem is beleértve, azonban a bűntudat nem hagyott nyugodni. Miközben Wendy elvezette Yerit, olyan szemekkel nézett rám, mintha csak szíven akarna szúrni és a hullám hideg vérrel kihajítani a szemeteskukába. Nem hagyhattam annyiban csak így. Az éjszakai túrámon aztán, amit minden nap megejtek otthonunkban, őt is kint találtam. Amint észrevett szorgosabbra vette lépteit, de csuklón ragadva visszatartottam.
-Yerim baba, ugye nem haragszol? - hajoltam közel füléhez bújósan.
-Itt vagyok én, aki mióta a barátod, de te mégis azt a lányt választod, aki elviekben még idegesített is téged. - hozta fel a tényeket dühösen. -Miért is haragudnék? Miatta? Esetleg amiatt, mert eltitkoltad előlem a kapcsolataidat a múltban? Oh, vagy inkább mert nem is zavartattad magad Amber Unni miatt? - sorolta okait.
-Kim YeRim! Ugye tudod, hogy szeretlek? Ez azonban már enyhén kezd vicc kategóriába átmenni. A kapcsolataimról senkinek sem tartozom számot tevéssel, csakis kizárólag a páromnak és ez a lámára is igaz. Nem vagy a feleségem, hogy kiakadj minden hülyeségen, de ha tudni szeretnéd, pont emiatt választottam Joyt. Folyamatosan megsértődsz és olyan dolgokkal foglalkozol, amikhez semmi közöd. - közöltem tekintélyt parancsolón és összeszedetten, teljes nyugodtsággal.
-Rendben. - viharzott el feldúltan. Ezt jól megcsináltam. Oda vagyok a kis csajért, de megőrjít az ilyen dolgaival. Az hiszi nem lennék szívesebben vele? De nem tehetem. Szomorúsággal telin vánszorogtam be a derűvel közös szobánkba, ki az ágyon ülve örömködött győzelmének.
-Te most ugye viccelsz? - döbbentem meg a bútort bámulva, ugyanis, csupán egy darab francia ágy volt abban a bizonyos szobában. Hogy a fenébe nem vettem észre eddig? Édes V-min áldjon meg, mi lesz ebből?
-Miért nézel úgy ki, mintha szellemet láttál volna? - érdeklődött szobatársam.
-Én? Ja.. ja.. semmiért, csak.. csak most jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit. El kell szaladnom érte, bocsi. Sietek. Ne várj meg! - hagytam faképnél olyan gyorsan eltűnve, amilyen gyorsan csak lehetséges volt. Szar indok, tudom én és ráadásul még fura is voltam, de mára már épp elég sokkhelyzet ért. Nem volt szükségem még többre, pedig, ha együtt kell aludnom SooYounggal, akkor elkerülhetetlen lesz. Utcai ruháimat magamra kapva, egy bőrdzsekivel indultam útnak az éjszakába. Szerencsémre nem kellett egyedül lézengenem, mivel ismerek valakit.
-Szia, rég beszéltünk, nem ejthetnénk meg ma este egy találkát? - bűvöltem meg telekapcson keresztül, mi sikerrel járt. Egy nem is olyan messzi bárban várt rám egy régi jó barát és annak spanjai. Nem is tudom mikor konzultáltunk utoljára egymással, így jó volt újra szemlélni az önelégült képét.
-Jinx, végre. Azt hittem már sose érsz ide. - szidott le.
-Neked is szia Jackson. - intettem.
-Na és mi az a sürgős dolog, ami miatt hirtelenbe össze kellett rittyentenem egy csapatot? - tapogatózott.
-Az ember már egy régi jó barátjával és annak haverjaival nem is találkozhat ok nélkül? - vágtam kikérő fejet.
-Tisztában vagy vele, hogy hajnali egy óra van, ugye? - vonta fel szemöldökét. Lehet, hogy nem egy géniusz, de mindig is meg volt a magához való esze.
-Oké-oké, dormbéli gondok, de kérlek felejtsük el, inkább bulizzunk, jó? - kérleltem megtörten, mire közelebb hívta a meghívottakat és nagy meglepetésemre, egy nem is olyan régiben látott személy is köztük volt. Ugye most szórakozol velem? Ez a balszerencse sorozat már sosem ér véget? Szerencsémre mielőtt társalgásra kerülhetett volna a sor kettőnk közt egy rózsa fuvallat csapott vállon.
-Azt hittem sohasem akarsz már velünk lógni. - fejezte ki létem felé nyilvánított örömét a Miss A rappere. Ahogy az a reakciókból is lejöhet, valóban nem kevés idő telt el mióta utoljára értekeztem a más kiadónál elhelyezkedett barátaimmal. Legutóbb körülbelül fél éve volt. -Ne is próbálkozz. - reagált JiA, a még fel sem szólalt BamBam terveire.
Hogy honnan is az ismeretségünk? Ehhez vissza kellene mennünk a kezdetekhez, amikor még Kanadában éltem, de ne siessünk ennyire, hiszen még csak most kezdtünk el inni. Úgy hiszem a történet ráér még egy kicsit. A nagy beszélgetések és ivászat közepette valahogy Amber mellé keveredtem, aki kedves mosollyal fogadott.
-Hogy vagy? - tette fel a kérdést, de a válaszomban már én magam sem voltam teljesen biztos.
- ' a fájdalomért nem zavart, hogy smaciztunk? - böktem ki. Tudni illik, az alkoholtól kicsit szókimondó leszek. Ez most sem volt másként.
-Kellett volna? - a görbület arcáról le nem lohadt, ahogy engem fixírozott íriszeivel.
-Természetesen! Ilyet nem.. - nyökögtem, de Jackson nem bírta ki közbeszólás nélkül.
-Ti csókolóztatok? - nyögte be tipikus stílusában.
-Jacky, ne pofázz közbe. - toltam ki arcát a képből.
-Ki itt a Jacky? - háborgott. Mit ne mondjak, nem ez volt az első alkalom, hogy kicsit becsiccsentve egymásra rontunk. Az évek alatt gyakran megesett, mióta csak itt élek. A kisebb összetűzésnek Amber vetett véget, amikor maga felé fordította és lekapta a veszekedő felek egyikét, aki ki más, ha nem én voltam.
-Te most szívatsz? - akadtam fenn.