Suprise Angels [Third WINGS]

Minden békés és nyugodt. Gondolhatja valaki, aki nincs a helyemben. 

A comeback pontosan aznap történt meg nulla óra egy perckor. Izgatottan vártuk a reakciót és persze a szobaváltást, ugyanis a Red Velvetnél megszokott, hogy visszatérés után mindig szobát cserélnek a tagok. Én kifejezetten ragaszkodtam hozzá, hogy Seungwan-al tegyenek egy szobába, de a két legfiatalabb nőstény olyannyira harcias volt, hogy elfelejthettem. Azonban a döntés még mindig rajtam állt, hogy kettejük közül melyiküket fogadnám el szobatársamként. Erre kaptam egy napot, miután azon nyomban képtelen voltam a döntésre.
A többségi bajtól mentesen, nyugalommal sétálgattunk kiadónk helyszínén, mikor is összetalálkoztunk néhány kiadóbéli Idollal.
-Annyeonghaseyo! - hajoltunk meg egyszerre az idősebbek előtt.
-Sziasztok. -mosolygott ránk Amber.
-Láttuk a legújabb MV-t. Gratulálok, nagyon jó lett. - ismert el minket Luna.
-Köszönjük. - ismételten egyszeri mozgás volt megfigyelhető.
-Te vagy a zöldfülű, nem igaz? - mutatott felém a láma, mire bólintottam.
-My name is Choi JinShin. Just call me Simeon. Nice to meet you. - váltottam át hirtelenjében anyanyelvemre. -Ah, sorry. I'm from Canada. - magyaráztam meg angolom okát.
-So you are a native English speaker like me, Crystal and Wendy, aren't you? - lelkesült fel.
-Um. This was the first reason 'cause we could be friends with my honey. - fordultam hátra Seungwan felé.
-Nice to meet you too, Simeon. Do you know both of us will appear in the SM's new broadcast show in tomorrow? - kérdezett rá.
-Yeah. It'll be good, i think. - jegyeztem meg véleményem, miután kicsit beszélgethettem az egyik általam ismert legnépszerűbb nősténnyel. Mivel sietniük kellett így többre nem igen volt időnk, de meg kell hagyni pezsdítő élmény volt végre angolul beszélni valakivel, főleg, ha ez a valaki maga Amber Josephine Liu. Nem is kell mondanom, a beszélgetésünket mindössze Wendy volt, aki értette. Nem mintha ez annyira lényeges lenne. Bár a nagy lendülettől vezérelten egyszeribe képtelen voltam abbahagyni az anyanyelvemen hablatyolást, így Seunggienak muszáj volt elviselnie szövegelésem, míg a többiek csak értetlenül bambultak. Szembe velük, háttal közlekedtem, nagy elánnal mesélve, mikor is neki ütköztem egy termetes alaknak.
-Ah, so-hae./sorry-mianhae/ - csúszott ki keverten számon, ahogyan szembenéztem vele. -Oppa...-akadt el szavam, még így is, hogy tudtam ez bármikor megtörténhet.
-Shin-ah. - követte példám. Mindenki lefagyott egyszeribe a helyzetből kifolyólag, majd egy dance machine mellett találtam magam.
-Rég találkoztunk Shishi. - adott egy barackot.
-Valóban nem most volt. -nevettem fel.
-Mi van már veled Wookie? Ne csak állj ott, mint egy szerencsétlen. - unszolta a megdermedt fiatalabbat.
-Sz-szia JinShin. - köszöntött félve. Ajkai felfelé görbültek, s úgy nézett rám mintha csak egy régi jó barátját látná.
-Szia, Ryeowook Oppa. - vakargattam tarkóm kínosan.
-Ez az. Csak így tovább. - biztatott minket tovább a rapper.
-Khm, esetleg megtudhatnánk, mi a fene folyik itt? - szólt közbe Wendy. Karba tett kezein látszott nem igen tetszik neki, hogy valamit eltitkoltam.
-Nos, hát.. - nyökögtem.
-Wookie és Shin-ah úgy egy éve együtt jártak, ti nem is tudtátok? - leplezett le minket drága Eun-ink. Szeretem én őt, de néha túl sokat kapunk belőle.
-Mi?! - döbbentek le.
-Ez igaz? -vont kerdőre kedvesem. -Én erről miért nem tudtam?
-Igen, igaz. Bocsánat, de olyan zavarba ejtő volt, főleg miután... umm, mindegy. Lényegében, mikor idekerültem négy éve, akkoriban nem ismertem senkit, aztán körülbelül az idekerülésemhez egy évre összeismerkedtem többek közt a fiúkkal is és Oppa elég közel került hozzám. Én sem hittem, hogy sikerül majd neki, de egy év után beleegyeztem, hogy egy kapcsolatba invitáljon magával.
-Sajnos a kapcsolatunk rövid életű volt, de nem bántam meg egy percét sem. - fejezte be volt párkapcsolatom birtokosa.
-Én sem. - csatlakozott Eun. -Ja igen, bocsi. Ez furán hangzott, mi? Úgy értem, a kapcsolatuk alatt Shishi szinte a húgommá vált. - ajándékozta meg fejem ismét egy gyümölccsel.
-Ez az egész nekem, hogy nem tűnt fel? - értetlenkedett tovább Seungie.
-Akkoriban kezdtétek meg a pályafutásotok, mint csapat. Ez lekötötte az egész figyelmedet és idődet. Bocsáss meg, hogy nem osztottam meg veled. - szorongattam meg, mire megpaskolta fejem búbját.
-Semmi gond. - vágott megértő és egyben vidám arcot.
-Na, de mi volt az a mindegy? - folytatta, mire megfordultam és úgy csináltam, mintha valahova nagyon kellene sietnünk. Nem akarom, hogy a többi is kiderüljön. Van bőven elég bajom anélkül is, hogy a múltamat feszegetnénk. Nem lehetne csak elfelejteni és tovább lépni? Nagyon szeretem Ryeowookot és az egész Sujut, de könnyebben meglettem volna, ha nem közlik a történteket a lányokkal. Sok ballövésem volt, amik közül keveset bánok, de ha kitudódnának, a sajtó le se szállna rólam, erre pedig nincs szükségem. Éppen elég nehéz a debütálás, főként olyan csapattal, akik már rég túl vannak rajta. Hát még, ha apránként kiderülnek a titkaid. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy valószínűleg Yerimtől egy újabb hisztirohamot fogok kapni ezek után. Talán jobb lesz, ha SooYoungot választom. Igaz, nehezen viselem, ha valaki folyton bámul, de az, hogy a drága babával osztozzak egy szobán és minden nap a problémáit hallgassam, illetve, hogy a rohamait elkerüljem, hát ahhoz nincs elég energiám. Derű lányunkra max adok egy szemellenzőt és megpróbálok sohasem elé állni. Csak tudnám mi olyan jó rajtam...