Suprise Angels [First WINGS]

Utolsó tagként kerültem a jelenlegi csapatomhoz. Meg kell mondjam igazán meglepett a vezetőség döntése, ugyanis a kiadó több lánycsapata veszteséggel rendelkezik és mégis egy már teljes csoporthoz raktak be, ahogyan elődömet is. A tagok csodálkozva bár, de kedvesen fogadtak, főképpen a főénekes kivel egy jó ideje barátságot ápolok gyakornok időnk jóvoltából. No és természetesen a származásunk miatt is. Mivelhogy én magam is koreai létemre félig második generációs kanadainak számítok. Ebből kifolyólag a koreaim nem volt tökéletes az első perctől, de nagy szerencsémre mostanra a kiadó rookie-ai közt is megsokasodtak azok, kik jobb angol tudással rendelkeznek, így sikerült elboldogulnom. Most azonban már másfajta kihívások fognak rám várni. Be kell illeszkednem és a legjobbamat kell nyújtanom, hogy a közönség ki ne utáljon már az elején.

-Simeon, gyere be nyugodtan! - tessékelt be a hozzám legközelebb álló. -Sosem hittem, hogy egyszer még egy csapatba fogunk tartozni. - mosolygott barátságosan, immár a leaderrel közös szobámban állva. A ruháimat pakolászva beszélgettem rég látott barátnőmmel, kit az Idol lét annyira lefoglalt, hogy lassan egy éve alig láttam és még ha meg is történt folyton rohannia kellett, így esélyünk sem volt beszélni egymással. Az, hogy most itt vagyok vele, azért kicsit boldoggá tesz. Hiányzott a boldogságtól elégedett kis pofija. 

-Tudod Seunggie, én főképpen azért is vagyok hálás a kiadónak, hogy közétek raktak, mert te itt vagy. Elég kényelmetlenül éreztem magam, amikor közölték hozzátok csapnak, de a tudat, hogy legalább te itt vagy tartotta bennem a reményt affelé, hogy minden rendben lesz. - vallottam színt a komód felé fordulva, mire hátulról átölelt.

-Én is szeretlek, és nyugodj meg. Tényleg minden rendben lesz. Míg én itt vagyok veled, addig nincs félnivalód. - ejtette el felém sugárzó mosolyát mitől mindig megnyugszom. -Most azonban mennünk kell. - távolodott el tőlem megragadva csuklóm. 

-Mégis hová? - lepődtem meg.

-Hamarosan vacsorázunk, ráadásul még be sem mutatkoztál a többieknek. Ideje összebarátkozni. - rángatott ki a fénnyel teli nappaliba és állított társaink orra elé.

-Öhm... - pillantottam bizonytalanul Wendy felé, de ahogy biztatóan bólintott megnyugodtam. - Annyeonghaseyo! Je ireumeun Choi JinShin yeyo. A vezetőség pár napja elrendelte, hogy én leszek a Red Velvet hatodik tagja. Igazán örvendek, hogy megismerhetlek titeket. Szólítsatok nyugodtan Simeon-nak. SeungWanhoz hasonlóan én is Kanadából jöttem, szóval bocsássátok meg a nyelvi tévesztéseimet, olykor megesik. Reménykedem benne, hogy hamar összebarátkozunk majd és alig várom a közös munkát. Keményen fogok dolgozni. - lendítettem magasba öklöm szónoklatom befejeztével. Semmi válasz, majd Joy felállt és körülsétált végig tekintve egész lényemen. Nem értettem, de kicsit kellemetlen érzés fogott el. Mintha rabszolga lennék a vásáron és azon gondolkodna megvegyen e, vagy hagyjon sorsomra, mások szórakoztatására.

-SooYoung-ah, megtudhatnám mégis miért csinálod ezt? - fakadtam ki.

-Uhum, csak felmérlek. Az eredményed egy erős A+. Kedvellek. - nézett végül szembe velem csintalanul.

-Mi a?! - motyogtam magamban.

-Üdv nálunk. Irene, de ezt tudhatod. Mi is reménykedünk benne, hogy hamar összeszokunk, ahogyan ti ketten. Ahogy elnézem nem lesz nehéz. - adta beleegyezését létembe, majd tovább állt. A kanapén már csak két tag üldögélt. Wendy iszonyat ideges volt a reakciójuk miatt. Talán még nálam is jobban. Ez is egy része, amit nagyon szeretek. Úgy tud aggódni másokért, mintha csak róla lenne szó. Ilyenkor úgy megölelgetném és piszkálnám is egy ugyanazon időpontban.

-Hé, gyere csak ide! - szólított meg a center, én pedig követtem utasítását és helyet foglaltam mellette. -Csak ne szúrd el! - vágta hozzám érzéketlen arccal, majd meglágyultak arcvonásai ijedtségem láttán. - Nyugi már! Nem foglak megenni. -nevetett fel. Miután Seulgi is elhagyta a helységet Wendy pedig követte társát minden jót kívánva, csak ketten maradtunk a félhomályban. Az egyetlen személy a lakásban, aki semmiféle interakciót nem volt hajlandó lefojtatni velem az a maknae volt.

-YeRim...- szólítottam meg a szótlan lányt, de semmifajta visszajelzés nem érkezett. Mintha csak egy félhalottal osztottam volna meg légköröm. Újabb szólongatások után stratégia váltás mellett határoztam el magam. Közelebb húzódtam a fiatalabbhoz és vállára helyeztem fejem.

-Yeriiim! - nyavalyogtam vicceskedve. Egy pillantás, annyit is alig akart nekem ajándékozni. Végül közelebb hajoltam füléhez és közvetlen belesuttogtam.

-Yerim, mi a baj? - tettem fel az engem izgató kérdést és fújtam bele hallójáratába, mire megrezzent. Azt hittem sikerrel jártam, de a kis duzzogi nem volt hajlandó kommunikálni velem. Kezdtem feladni. Egyetlen ötletem maradt csupán. Ha az nem válik be lemondhatok róla egy időre.

-Kim Yerim, miért vagy rám ilyen mérges? - mormoltam, s egy puszit nyomtam arcára. Ez végre hatással járt. Felháborodottan ugrott arrébb engem is meglökve.

-Mégis, hogy képzeled ezt?! Csak azért, mert te vagy Choi fuckin' Simeon, azt hiszed mindent megtehetsz? - ordította le a fejem.

-Végre, végre megszólaltál. - örömködtem.

-Ne vigyorogj már ennyire önfeledten. - csattant fel. -Esküszöm egyszer megfojtalak. - fenyegetett meg. 

-Ugyan-ugyan. - ráztam meg fejem hitetlenül. -Mégis mi a kiborulásod tárgya úgy mégis? Megtudhatnám? - tudakolódtam, mire elhallgatott.

-Semmi. - fordított hátat nekem.

-Yeri, nem verhetsz át, te is tudod. Előbb lehordasz a fenébe, most meg azt mondod nincs semmi? - vázoltam fel helyzetét.

-Igazán semmi. Bocsánat, csak.. Nem is mondtad. - bökte ki okát, bár úgy tűnt rejteget valamit.

-Erről van szó? Sajnálom, nekem is kicsit hirtelen információ volt, így aztán eszembe sem volt, hogy szólnom kéne másoknak is, csak azon járt az eszem, hogy mi lesz, ha beköltözöm és, hogy minél többet gyakoroljak előtte. Nem állt szándékomban megbántani ezzel. Hiszen láttad, SeungWan sem tudott róla. - magyarázkodtam.

-Ühm. - bólintott.

-Biztos csak ennyi a baj? - emeltem meg állát, fejét magam felé fordítva. Bólintott, majd elkapta arcát. 

-Elmegyek lefeküdni, de hidd el Unni, hogy örülök, hogy itt vagy, szóval ne aggódj! - mosolygott rám kicsit erőltetetten, s eltűnt. Az enyhén megvilágított szobában üldögélve próbáltam feldolgozni, amit aznap átéltem. Bekerültem egy csapatba négy év kemény munka után. Ráadásul ez a csapat magában hordozza a legjobb barátnőmet is, akiért élek-halok. Ha mind ez nem elég itt van még a sok fiú által csodált JuHyun Oemma, az érdekes arcberendezéssel rendelkező csoda Seulgi és a káprázatos szépségű Joy. Oh és Yeri... Mint az kitalálható, a mi történetünk nem most kezdődött. Gyakornokságom kezdetén találkoztam vele is ahogyan Wendyvel, de ez más volt. Ugyebár a Red Velvet debütálása óta az én SeungWanom ideje megfogyatkozott, így nem igen sikerült időt szakítania rám és a barátságunkra, amit meg is értettem. Abban az időben kerültem közelebb Yerimhez, az alatt az egy és fél év alatt, míg be nem került ő is a csapat tagjai közé. Hogy is mondjam... Ez a kislány teljességgel más, mint az én drága jó kék hercegnőm. Míg Seunggie amolyan másokért aggódó napsugár, kinek hangja megsiratja a szívet és folyamatosan azon igyekszik, hogy segítsen, addig Yeri amolyan baba. Egy elbűvölő játékbaba, aki ártatlan és naív. Egyszerűen egy édes kisgyerek jut eszedbe róla és nem is tévedsz. A kora nagyban leírja őt. Nem igen tudná letagadni azt az öt évet, ami köztünk van. Mindazonáltal nagyon megkedveltem. Olykor kicsit túl szeszélyes és hamar megsértődik, de mindig képes vagyok elérni, hogy megenyhüljön és megbocsásson bármifajta kis hibámért. Hogy őszinte legyek igen. Igen, elgondolkodtam rajta, hogy esetleg érezhet e valamit irántam. Ha megérintem zavarba jön, ha mással vagyok morcos és féltékeny, de nincs mit tenni. Nem szeretném, ha a barátságunk megromlana emiatt, így inkább megmaradok a szerepkörömben és nem érdeklődöm iránta. Sőt, ha ő tenné meg, akkor sem várhatna semmit hiszen... egy kiadónál vagyunk, a randizás tiltott, hát még minden más. Azt pedig már meg se említsem, hogy mindketten ugyanazon nemhez tartozunk. Fáj egy kicsit a szívem érte, mert nagyon kedvelem, de nem tehetek semmit és ezt ő is tudja. Azonban, ha továbbra is itt kell maradnom az úgy érzem nem kicsit fogja felborzolni a kedélyeket, ami miatt egy kicsit aggódom. Mi lesz itt még a közeljövőben... Gondolataim szállingóztak miközben a háló felé vettem az irányt. Kíváncsian várom az eljövendőket és bízom benne, hogy semmi rossz nem fog történni.